Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
Híres szép emberek..Debreceni Zoltán  

 

 Született: Debreceni Zoltán

                      Pocsaj  Magyarország

                      1954 November 2

 

 

Műfajok: Próza

                líra

Írás műveibe a szerelem és a bánat 
ötvöződik a természettel

 

 

(Debreceni Zoltán gondolata)
Az írás és a költészet szívem ügye,
mert minden ember lelkét az irodalom táplálja.
És az ember élethez nélkülözhetetlen.

                                        
 
 
  
 
 

Lakóhelye: Kisvejke Rákóczi u. 29.sz.  

 

 

                        Élete és pálya futása

 

Nehéz gyermekkora volt héten voltak testvérek nagy szegénységben nevelkedett, de még a származása miatt is sokat bántották ugyan is zsidó-cigány volt. 
De Ő cigánynak vallotta magát, mert édesanyja cigány volt.
Pocsaj faluban gyerekeskedett a Téglavetőben. 
Majd Kismarjába, Sándoros-tanyára, Konyári-Sóstó tanyára, Hosszúpályiba, Derecskére, Nagykerekibe, Biharkeresztesre, Hajdúbagosra, 
Kisvejkére költöztek. Jelenleg Dombóváron él.
Szinte tanyán nevelkedett 5-6km-ről járt iskolába hóban, fagyban, esőben nagyon gyenge ruházatban nagykabát nélkül. 
Nagyon szerették a tanárjai. 
Felsőbb iskolába Berettyóújfaluba, Debrecenbe, Budapestre járt. 
Édesanyja fiatalon rákbetegségben meghalt 15-éves öcsse és édesapja követte édesanyját a halálba.
Így az apró testvéreinek a nevelése rámaradt, emiatt a felsőbb iskoláit nem tudta befejezni.
Mire a testvérei nagyobbak lettek, Ő is megbetegedett rosszindulatú daganat miatt a féloldali tüdejét teljesen kikellett operálni. 
Tehetségére egy irodalom kutató történész figyelt fel így az életrajza és művei könyv formában 2016 nyarán megjelent. 
 
Hírességek könyve  
       Debreceni Zoltán
 
 
Magyar Ifjúságban 1973-ban jelent meg az első verse
ami nagy vihart kavart,
ezt követően jelent meg verse a Képes újságba és több napilapba.
Anyagi nehézségei miatt könyvet nem tudott megjelentetni.
A katonaságnál folytatta egy ideig a pályafutását határőr volt.
Majd a Magyar Állam Vasúthoz került, mint vezető jegyvizsgáló,
ezt követően vonatvezetőként dolgozott.
Súlyos tüdőműtét miatt nagyon fiatalon lett rokkant
Feleségét 2006- ban egy ingbe és nadrágban hagyta ott a nyugalma érdekében 100%-os rokkantan féltüdővel, nulláról kezdte élete.
 
Debreceni Zoltán  
Debreceni Zoltán háza az alföldön
 
 
 

dombovari-haz-1--2--1.jpg

Debreceni ZOLTÁN  Dombóvár VI U. 21

 

 

 

 

                                                          

Debreceni Zoltán - ó, mennyire szeretlek... 


Ó, mennyire szeretlek 
elmondani nem tudom neked.
A gyülöletet megölném
ha szembeszállna veled

Szeress te is engem.
áldjon meg az élet.
Nem kérem sokáig,
csak addig amíg élek.

Derecske: 1997 tavaszán 

 
 
Hírességek könyve  
Debreceni Zoltán életrajza és művei
  
         
                Művei itt olvashatók:
 

Debreceni Zoltán - Gyere várlak... >>>

Debreceni Zoltán - Tisza-parti szerelem (elbeszélés) >>>

Debreceni Zoltán - Pocsaji határon >>>

18-éven felülieknek / Miért szeretem a kutyámat - Debreceni Zoltán elbeszélés >>>

Debreceni Zoltán - Vigasztalt a nap... >>>

Debreceni Zoltán - Egy Kisvejkei író emléke (elbeszélés) >>>

Debreceni Zoltán - Sorsverte ember... >>>

Debreceni Zoltán - A meggyilkolt alvó cigány ember története (elbeszélés) >>>

Debreceni Zoltán - Éjszaka... >>>

Debreceni Zoltán - Augusztus.... >>>

Debreceni Zoltán - Tombol a nyár... >>>

Debreceni Zoltán - Letepert a szegénység >>>

Debreceni Zoltán - Nehéz öregnek és betegnek lenni... >>>

Debreceni Zoltán - Nehéz a szegénység... >>>

Debreceni Zoltán - Kesernyés élet... >>>

Debreceni Zoltán - A parti Csárdában... >>>

Debreceni Zoltán - Olyan jó szeretni... >>>

Debreceni Zoltán - Kínoz a múlt... >>>

Debreceni Zoltán - Szeresd az idős szüleidet... >>>

Debreceni Zoltán - Lehajtom a fejem... >>>

Debreceni Zoltán - Késő este... >>>

Roma-Cigány holokauszt Magyarországon - Debreceni Zoltán >>>

Múltamból perceket lopok - Debreceni Zoltán >>>

A fiatal postás elkésett a levéllel - Debreceni Zoltán >>>

Sétálok az őszben - Debreceni Zoltán író >>>

Debreceni Zoltán  
         Debreceni Zoltán

 

Debrecen Zoltán - Alázat... 
 
 

Jelen pillanatban még az egész világon rengeteg ember van aki alszik.
Azt hiszik akkor alszanak mikor lefekszenek este aludni és fogalmuk sincs róla hogy ez az egész egy álom.. 
Jelenleg engem is csak ilyen emberek vesznek körül
Arra jöttem rá hogy ha én elkezdeném nekik mondani Ki vagyok mi vagyok. 

Azzal csak falakban ütköznék, lenne aki félne tőlem esetleg, azt hinné, hogy különleges ember vagyok.

Aztán rájöttem nyomot hagyok minden ember szivében.
Példát mutatok ítélkezés nélkül, az emberek sokkal jobban felfigyelnek arra aki példát mutat, és nem híreszteli saját magát.  
Az emberek akkor kezdenek majd el felébredni a környezetünkben ha példát mutatunk, 
 a másik, kevesen hisznek bennem itt ahol élek,  és gondolom veletek is elő fordult már.. Lényegtelen hányan hisznek benned. 
Legyen hitted saját magadba
és mindenkinek le fog esni az álla mikor eléred az álmaidat, nélkülük példamutatással.
Példamutatással tanitunk, 
ehez pedig alázat kell.

Híres zsidó-cigányok..Debreceni Zoltán  
    Debreceni Zoltán
 
 
 
Debreceni Zoltán - A vén tanya...

 
A régi tanyánk ablaka törött,
ajtajával játszik a téli szél.
Hullik róla a vakolat,
málik róla már a mész.
Anyám nem vár az ajtóba
meghalt régen már szegény.
A Bodri is rég elpusztult
már az sem szalad én elém.

Karácsony és új év körül mindig
meglátogatom a vén tanyát.
Ahol finomakat főzött - sütött
nekem a drága jó édesanyám.
Sóhaját mindig hallom
ahogy fújja a szél a havat.
Szegény anyámnak a lelke, 
Örökre a vén tanyába itt marad. 

Hosszúpályi Homoktanya: 1978 telén

 

Debreceni Zoltán - Bolyongok az őszben... 

 

Egyedül bolyongok a megsárgult tájon.
Sűrű eső mossa rajtam a kabátom.
A szép emlékek mind hozzám szegődnek.
A sűrű esőben rólad de sokat mesélnek.
Kihalt itt minden 
csak a megsárgult fák látnak.
Az esőcseppekkel a könnyeim mind 
sárrá válik. 

 

Kékestető: 2021 őszén. 

Kisvejke....Szép emverek  
           Debreceni Zoltán
 
 
Debreceni Zoltán - A múltamból perceket lopok...



Téli éjszakákon elkerül az álom,
bársonyos arcodra gondolok.
Fáradt vagyok aludni szeretnék,
de miattad aludni nem tudok.

Kályhámban akácfa lobog,
télen ez ám a jó világ!
A múltamból perceket lopok, 
álmosan is olyan jó gondolni rád.

Őrzöm szép szemed szinét, 
bőrödnek kellemes illatát.
Kergetem magamtól az emléked,
de hozzám mégis visszájár.

Sándor-tanya: 1973 telén

Híres emberek... Debreceni Zoltán  
        Debreceni Zoltán
 
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem...

 

Szegeden nagyon régen,
hogy megtörtént azt nem tudom.
A Tisza partján az erdő szélén,
egy barna fiú és egy szőke kis lány

együtt ültek egy padon.

Felettük a sötét égen,
láttak fényleni két csillagot.
A szerelemtől a két szemük,
mint a csillag úgy ragyogot.

Ahogy ültek csókolóztak,

egymás szemébe néztek.
Lássuk csak meg közelebbről,
milyen furcsa az élet.

Csodálták az erdő csendjét,
meg a vadvirágok illatát.
Mind kettőjük egész testét,
a nagy szerelem járta át.

Nem csak egymás derekát fogták.
Történt az erdőben más egyéb.
Ha valaki ott járt volna,
hallotta volna a fák lélegzetét.

A meleg nyár után hűvös ősz jött,
Érezte a szőke lány, hogy az erdőben

nem csak a hideg járta át a derekát

Szép karcsú szőke lányból lassan

pocakos gyönyörű menyecske lett.
Tél után az új tavaszra,
a gólyával egy kis csomag érkezett.

Mind ketten boldogan szemlélték

a csomag tartalmát.
Egymásra néztek kacsintottak,

hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.

Csodálkozva nézegették

a pici szempár, hogy ragyog.
Megcsillanni látták benne
a Tisza partján látott,
ragyogó két csillagot.

A szőke lány úgy hallatszik orvos lett.
Egy szép nagy kórházban,
belgyógyászként dolgozik.

A csillag szemű szép kislánnyal

boldogan éli az életét.
A barna fiú megjárta a poklok-poklát,
beteg lett és kioperálták a féltüdejét

Derecske: 1999 nyara

 
 
Híres szép emberek..Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán
 
 
 
hajdúbagos sinai u. 1  
Debreceni Zoltán Hajdúbagos Sinai u.1.sz 
 
 
 
 
 Debreceni Zoltán - Hahdúbagosi rónaság...
 
 
Hajdúbagos gyönyörű szép tája
Mintha szülőföldem lenne,
én úgy tekintek rája.

Bólingatva köszöntenek itt ,
a virágok és a nyárfák messziről engemet,
Ha közéjük a rétre
és az erdőbe kimegyek.

Pedig Pocsajban szült a jó anyám engemet.
Ott dédelgetett.
És ott is ruházta rám a becses nevemet.

Hideg novemberben jöttem erre a világra.
Fiatalon jutottam az árvák sorsára.

Édesanyámat elrabolta tőlem a rák.
Nem engedte, hogy szeressen,
neveljen engemet,
beleegyezésem nélkül a temetőbe vitte.

Apám anyámat szívből szerette,
halála után,
mindjárt a mély sírba is követte.

Hosszúpályiban lettem,
teljesen igazán árva.
Itt zárta mind a kettőt,
a hideg sír magába.

Ezután az égről,
rám még nap is halványabban ragyogott.
Sokszor alig fénylett.
Mindig könnyes volt a szeme,
amikor rám nézett.

Beteg és rákos lettem.
A testvéreimtől és hazámtól,
nagyon messzire estem. 
Mint a falevelet,
elsodort távolra az élet.
De mindig velem jöttek, 
a régi szomorú
és gyönyörű emlékek.

Mikor elmegyek Pocsajba,
a szülő kis faluba,
Mosolyogva néz le rám,
a nap is a magas égről.
A piros alkonyatban.
 
Kisvejke: 2013 őszén 
 
Debreceni Zoltán  
   Debreceni Zoltán
 
 
 
Debereceni Zoltán Hajdúbagos rólad beszél... 
 

Hajdúbagoson a pusztaságon jártam.
A homokos utakat egyenként bejártam.
A dombunkon is voltam a távolba néztem,
Majd könnyezve mélyen elmerengtem.

Köddé vált minden a messzeségbe.
Nem láttam sehol akit úgy szerettem.
Az emlékek mind hozzám szegődtek.
A régi múltunkról de sokat meséltek..

Majd elhessegettem az emlékeket messze.

A régi házamat vettem én szemügyre.
A gazdáját elvitte régen a halál.
A házam mosolygott úgy nézett reám.

A szomszédok vidáman fogadtak.
Rájuk mosolyogtam tobább is ballagtam.
A templom messziről meg ismert,
szép ruhát kapott.
Nem büszkélkedett benne,
könnyezve lócával fogadott.

Leültem mellé egy barna színü padra.
Könny hullott szeméből a sok panaszomra.
Sokat beszélgettük majd búcsút vettem tőle.
Kisétáltam onnét a zöldellő mezôre.

A Rókás tó is ott áll ahol régen állott.
Szorosan átölelt nem tétovázott.
Egy madár többször mondta el a kakukk éneket.
De lehet nem is dalolt csak tégedet kérdezett.

 

Hajdúbagos:2016 nyara

 

 

Debreceni Zoltán

 

 

                 Debreceni Zoltán

 

 

 Debreceni Zoltán - Szeretni volna jó...


Szeretni volna jó, 
sétálni a vadvirágos nyárba.
Inni a csókborát, 
nem szenvedni az unalmas ágyba.
Csüngni az ajkadon
mint ahogy cseresznye csüng a fán.
Kebledre hajtani a megőszült fejemet,
puszilgatni a gyönyörű bimbóját.

Egymásba karolva boldogan 
járni a vadvirágos tájat.
Ahol még a madarak is párosan 
 dalolva járnak .
A zöldellő füágyon szorosan 
 egymás mellé bújni.
Elfeledni egy kicsit, 
hogy nekünk is megkell halni.

Derecske: 1999 nyara

Debreceni Zoltán

 

 

 

   Debreceni Zoltán

derecske.jpg

 Debreceni Zoltán Derecske Erkel F. U. 2.sz.

 

Debreceni Zoltán - Azt sem tudom kivagyok... 

 
 
Nem szült engem anyám palatetős házba.
Egy rozzant vityillóba jöttem erre a villágra.
Cigányként nőtem fel mint a legszegényebb árva.
Az isten vigyázott rám sokszor fel vett a vállára.

Pedig a biolgiai szülőm magyar volt 
a faluban Ő volt a leggazdagabb ember.
Iskolába öt kilóméterre jártam télen szembe széllel.

Orvos volt a nagybátyám tanár a gyermeke.
Én meg szenvedtem éhen a mezőn az erdőbe.
Tanyán nőtem fel az iskolához távol.
A hideg széltől az arcom mint a tűz úgy lángolt.

Megáldott a sors mamámért engemet.
Helyes és szép lettem mindenki szeretett.
Apám pásztor volt egy kulák embernek a fattya.
Áldja meg az Isten őtet a sírjába.
Nehéz cseléd sorsba nevelkedett a szerencsétlen pára.
Pedig értelmiségi ember volt minden ivadéka.

Az nem mondhatom, hogy apámat eldobták..
Hiszen a halál torkából egyszer kiszakították..
Az apja szerette fiának szólitotta, 
mosolygot rá amikor meglátta.
Hogy a fia a faluba biztosan minden ember tudta.
Mert annyira hasonlitott apám az apjára.
De nevét a kulák neki soha sem adta
az is lehet szegény apám sem akarta
 
Berettyóújfalu: 1973 tavaszán
 
 
Debreceni Zoltán  
                    Debreceni Zoltán
 
 
 
 
Debreceni Zoltán - Szűz hó roppan
 
A téli erdő sűrűjében lépkedek.

Már egyedül megyek,
nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan,
de sokat jártam itt veled.

A zimankót lassan a kikelet váltja,
majd meleg nyár borul újra
a Biharkeresztesi tájra.
Aztán ősz,
színes, esős.
Sírnak az eső lepte fák,
épp úgy, mint mikor megismertelek.

A fáról az eső,
mint a könnycseppek úgy hullanak reám.
Most olyan nehéz a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek,
kedvesem rád emlékeznek.

Hsjdúbagos:2008 november 

 
 
 
Híres emberek... Debreceni Zoltán  
 Debreceni Zoltán.. Híres emberek
 
 
Debreceni Zoltán - Egyedül ballagok.. 

Gyönyörű arcodat, hej de sokat látom.
Képzeletben az úton, ahol veled jártam.
Itt sétáltam veled valamikor régen.
Hozzám csalnak a gyönyörű emlékek.

Mennyire szerettelek csak az Isten a tudója.
Most egyedül ballagok hajamat az őszi szél fújja.
Megállok egy fánál a magas eget nézem.
A könnyeim hullanak az arcomon érzem.
 
Hajdúbagos: 2016 tavaszán 
 
Debreceni Zoltán

 

 

 

   Debreceni Zoltán

Debreceni Zoltán - Már nem akarok...

Már nem akarok nagy ember lenni,
csak szerényen boldog élni.
Letérdelni némán egy szép
asszony elébe. 
Megcsókolni a kezét és belenézni 
a gyönyörű szemébe...

Derecske: 1996 nyara

 

Híres zsidó-cigányok..Debreceni Zoltán  
          Debreceni Zoltán

 
Debreceni Zoltán- Betegen...

Gyötör a betegség a gyönyörű szép nyárba.
Belekényszerít a betegségtől kifeküdt ágyba.
Egyszerűen élek nincs nekem palotám.
Az Orvosom és az Istenem vigyáz csak énreám.

Derecske: 1999 nyara


 
 

Képgaléria